Szeretem a művészetet. Úgy gondolom az egyik alapvető emberi szükségletünk, hogy vágyunk a szépre, akár anyagi, akár más formában. Szerencsére munkámnál fogva igen szoros kapcsolatban vagyok a művészet különböző formáival, így ezen a téren maximálisan ki tudok elégülni. Arra viszont eddig nem is gondoltam, hogy ezt a kielégülést egy jóval földibb kielégüléssel is ki lehetne egészíteni. 

Néhány hete egy kiállítás megnyitóján vettem részt, egy kedves munkatársam révén. Az ilyen megnyitókon jellemzően mindig van valami kis kaja, meg azért valami bort is prezentálnak, így az ember elég könnyen tud ismeretlen, vagy kevesett látott emberekkel ismerkedni. Többnyire régi bérházakban kialakított labirintusszerű nagy lakásokban vannak az ilyen megnyitók, szóval, ha valaki olyannal kerül össze az ember, akit nem csíp elég könnyen le lehet lépni valami mondvacsinált indokkal és kikerülni az illető látómezőjéből.

Ez történt velem is, mivel egy idősebb őszes fazon karattyolt nekem a kapcsolatról Manet és Oscar Wilde, meg a l'art pour l'art kialakulása között. Őszintén szólva nem hozott vele lázba, így üres borospoharamra hivatkozva odébbálltam.

Vörösbort akartam inni, de mivel kint nem találtam sehol elmentem a konyha felé. Ott megpillantottam egy csinos lányt, miközben épp tölti ki az italokat. Elég dögös volt, feszes szoknyát viselt harisnyával és tűsarkú cipővel meg kosztümöt. Valami hostess csajszi lehetett, gondoltam. Az előző beszédpartneremhez nem nagyon kívánkozott visszamenni, így megkérdeztem a lányt, meghívhatom-e egy italra, ha már kitöltötte? Eleinte kicsit szabadkozott, de elég könnyen rá lehetett beszélni a dologra.

Pár mondtad után feltűnt, hogy ő bizony nem ezzel az itallal kezdte a fogyasztását, és nem is kevéssé be van csiccsentve. Ez igen jól állt neki (nem mintha tudtam volna egyébként milyen), az meg különösen, hogy elég szókimondóvá is vált néhány perc után. Egyrészt elmondta, hogy már figyel engem egy ideje a teremben, másrészt viszonylag sok fasz és kapjátok be hagyta el a száját a többi jelenlévőre, de talán szerencséjére ők nem hallották a csukott ajtó miatt.

A nagy vagánykodás közepette azonban egyszer csak megcsúszott előttem a cipője miatt, szerencsére épp el tudtam kapni, de olyan szerencsétlenül esett, hogy miközben elkaptam lerepült egy gomb a kosztüméről a kezem pedig egyenesen a bal mellén landolt. Hirtelen nem is tudatosult bennem, bár pár pillanat múlva sikerült megállapítanom, hogy ez egy igen formás mell.

Egy pillanatig mindketten egymásra néztünk, majd gyors szabadkozásba kezdtünk, hogy ez hogy történhetett. A levegő egész zavaros lett, egyikőnk se tudta, hogy most mi legyen. Ekkor (részben a bennem lévő néhány italtól hajtva) odaléptem hozzá és megcsókoltam. 

Erre ő totál beindult, összevissza maszatolt rajtam a kezeivel a nyelve meg már a nyelőcsövemben volt. Látszott, hogy teljesen be van izgulva. Mi tagadás, ez engem is eléggé lázba hozott és elkezdtem újra a blúza alatt kutakodni, ezúttal már kissé alaposabban. Másodjára is megállapítottam, mennyire formásak is a mellei, majd ezt meg is jegyeztem neki. Ő röviden azzal kommentálta, hogy kíváncsi lenne az én formáimra is.

A konyhából nyílt még egy ajtó, talán régen a kamra lehetett, de elég tágas volt, úgyhogy beljebbmentünk. Nekitámaszkodtam az ajtónak, ő pedig letérdelt. Azt hittem letépi rólam a nadrágot, olyan lendülettel kezdett neki. Letolta a nadrágom, mondanom se kell a farkam már elég meredeken állt ekkor. Vadul szopni kezdett, de ismét olyan elánnal, hogy azt hittem egyszercsak eltűnik a dákóm a szájában, mint valami nyalóka. Sok időnek tűnt, amíg csinálta, talán az izgalom miatt is, hogy tőlünk néhány méterre sok szakavatott ember beszélget a művészet különböző szféráiról és viszonyairól. Mi ketten viszont nem csak beszéltünk róla, hanem csináltuk is a gyönyört. Művészet a művészetért... azt hiszem ez a tökéletes megvalósítása.

Szerencsére az utóbbi időben mindig van nálam óvszer bárhova is megyek. Így megamhoz húztam és meginvitáltam egy numerára. Megfordult, azt mondta hátulról akarja csinálni. Nekitámaszkodott az ajtónak, én meg felhajtottam a szoknyáját. Kisebb meglepetésemre látom, hogy bugyi nincs rajta (lehet, hogy készült valamire?), így elég könnyen beléhelyezhettem a farkam.

Ekkor felnyögött... volna, ha nem kellett volna síri csendben maradnunk, de láttam az arcán hogy legszívesebben sikítana. A kezével végigkarmolt az ajtón annyira élvezte. Meg kell hagynom, én is. :)

Gyorsan kellett csinálnunk, nehogy valakinek feltűnést keltsen a dolog. A fenekét jó erősen markolva dugtam hátulról. Egyre gyorsabban döngettem, majd jó nagyot élveztem bele. Pár másodperccel utána láttam, hogy ő is el fog menni. Még utoljára toltam bele egy hatalmasat, ezután halk sikollya tudatta velem, hogy elment. De még hogy! Azt hittem fel fog szippantani, akkora izomrángásai voltak! Majd rámnézett és láttam a kielégült mosolyt az arcán.

Félig zihálva és teljesen kipirosodva sietve felöltöztünk, igyekeztünk vissza a terembe a többi emberhez. A csajon látszódott, hogy ez a gyors feszültséglevezetés teljesen kijózanította, majd, miközben mentünk kifele annyit mondott: "Köszi!". Erre hirtelen egy félre nem érhető mosolyjal annyit válaszoltam: "Bármikor...".

Kihozta a már kitöltött borospoharakat a látogatóknak, én is segítettem neki. Ekkor odamentünk az emberhez akivel korábban beszélgettem, aki nagyon megörült mindkettőnknek.

-Uram, de jó, hogy visszajött! Engedje meg, hogy bemutassam az unokahúgom, Zsófit!

-Örvendek....

Legalább a nevét is megtudtam a végére. Mint kiderült, Zsófi is érdeklődik a művészetek iránt, a nagybátjya meg elhozta ide, hogy segíthessen a megnyitón. Azt hiszem kellemes tapasztalatokkal gazdagodott...